Az első napom, péntek, eléggé eseménytelenül telt. Legalábbis különleges esemény nélkül. Kora délután 1kor ébredtem (ne feledjük, előtte való éjjel dolgoztunk, hajnali 5 után értünk haza), reggeli, mosáshoz fáradt voltam, 5kor „strand”, vacsi (bikralevest főztem, de itt többet nem fogok, túl sok lett, alig birtam megenni, kiönteni meg nem volt szivem, ahhoz túl jó volt), 11kor csucsu. Gagik jól felébresztett telefonon, hogy nincs-e kedvem átugrani hozzá, mert unatkozik. Mondtam, inkább visszaaludnék, megértően hümmögött, igy másnapra beszéltünk meg egy esti randit. Persze visszaaludni nem sikerült, csak 3-4 körül, de ez már más lapra tartozik.

Ellenben a szombatom érdekesen alakult. 11kor kelés, reggeli, és most már kénytelen voltam mosni, mert nem nagyon volt már tiszta ruhám vasárnapra. Strand előtt kiteregettem, aztán nyomás úszni, 4kor. Már egy ideje nem használok naptejet, szóval barnulni is elkezdtem nagyon lassan (rájöttem, eddig is hiba volt használni, mivel úgyis szinte csak 5-6 körül jutottam ki napozni, akkorra pedig már nem süt erősen a napocska bácsi, szal majdnem két hétig csak disznek feküdtem ki napozni). Beállitottam az egyéni rekordomat 800 méterrel, majd még tornászom feljebb is, egyelőre ez elég volt.

7kor bementünk a városba Gagikkal, a „legjobb olasz étterembe”. Tényleg jó volt, bár kissé drága (persze csak itteni viszonylatokat nézve). Kicsit még körbenéztünk a városban autóval, én kb. az étterem elhagyása után 10 perccel már éreztem, hogy eléggé kéne pisilni, hiba volt kihagyni a dolgot, amikor lehetett. Amikor már kezdett elviselhetetlenné válni, szóltam Gagiknak, hogy esetleg kereshetnénk valami nyilvános helyet. Gagik megnyugtatott, hogy errefelé nincs ilyen, csak kávézó vagy étterem, azok közelében meg igy este 8-9 tájban megállni már nem lehet, de mindjárt kiérünk az autópályára, onnan meg azt a 20 percet már kibirom hazáig. Erre nem szóltam semmit, mert az ő kocsija, neki kell pisiszagban utaznia, ha mégsem jól gondolta. Sikerült jópár dugóba belekveredni, sőt, egy fantasztikus kereszteződésben majdnem karamboloztunk is, kétszer (mármint ugyanabban a kereszteződésben!), azt hiszem, ha koccanunk, szó szerint bepisálok, hiszen az autó bármely kisebb rezdülése érzékenyen érintett. Fél11re hazaértünk, berontottam a Wcbe, és sztem vagy 3 percig csak jött és jött az isteni nedű.... ritkán érez az ember ilyen megkönnyebbülést, ezt lássuk be.

Utána átnéztem még Gagikhoz (persze elébb még beszedtem a száradó ruhákat a kinti teregetőről, egyre ügyesebben pakolok ki a kötélre, már csak 3db-ot sikerült annak a szemétparaszt szélnek lefújnia, a többi diadalmasan fenn maradt, mint Marcsán a bugyi), boroztunk kicsit. Igenbizony, mivel Gagik jómunkásember, jórégóta itt van, rá is ért, hát erjesztett borocskát, szőlőléből. Nagyon finom lett, saját bevallása szerint elbaszta a cukoradagot, de mivel én mindig is jobban értékeltem az édes borokat a szárazoknál, ezen hibáján nagylelkűen túlléptem. Tekintve, hogy közepes mennyiségű alkoholt fogyasztottunk, viszonylag hamar a nőkre terelődött a szó.

Mint kiderült, az örmény emberek eléggé hagyománytisztelőek, és érdekes gondolkodásmódjuk van párválasztás terén. Konkrét kisérleti alanyunknál, Gagiknál maradva megállapitásra került, hogy ottan komolyabban veszik az udvarlást, mint mifelénk, a „járástól” kezdve 1 éven belül meg kell lennie az eljegyzésnek, különben ottan probléma van a fiú tisztességével. Ezenkivül házasság előtt maximum 1 vagy 2 kapcsolata lehet bárkinek is, ha ennél több volt, akkor „azzal valami nagy baj van”, és nagyon sokat romlik az illető partiképessége. Ezt azért furcsa volt a magyar eszemmel hallani, mert ha nekem lenne olyan barátnőm, akinek előttem csak 1-2 partnere volt, én azért elgondolkoznék rajta, hogy minden rendben van-e a csajjal, meg biztos gyakran felmerülne bennem, hogy mikor akarja magát kiélni. Más világ az, na. (Egyébként Gagik konkrétan úgy volt vele anno, hogy ’99 augusztusában találkozott először a későbbi feleségével, és novemberben házasodtak.) Mást most ehhez nem nagyon tudnék hozzáfűzni, egyrészt, mert nem is emlékszem olyan jól mindenre, másrészt meg túl személyes dolgokat nem akarok elárulni az itteni mentoromtól, szal mára ennyi.