Kicsit megkésve ugyan, de törve nem, jöjjön a beszámolóm a második szabadnapomról. Reggel (11kor) átmentünk Gagikhoz kávézni, aztán könnyes búcsút vettünk Matyitól, aki eltávozott köreinkből, azóta már a hazai vadászmezőkön heggeszti tovább a LAN switcheket.

Visszatérve kicsiny otthonomba, leszedtem a kiteregetni való ruhákat, miután a szél párat lefújt, pedig reménykedtem benne, hogy nem teszi, de ennek beszélhet az ember. A vasalásra még mindig nem vettem rá magam. Igazából már nem is tudom, mivel szórakoztam el, de valahogy elment az idő.

Este Gagikkal bementünk Tripoliba, a város legjobb kinai éttermét látogattuk meg – könnyű dolgunk volt, mivel csak 1 db van. Kértünk rántott csirkeszárnyat, meg csipős csirkcsikokat. Emellé kaptunk egy rizsestálat, meg egy zöldséges tálat. Nem birtuk megenni, pedig Gagik nem kis ember, eszik annyit, mint Oravecz Peti, csak rajta látszik is. Mivel kaja után megmozdulni alig tudtunk, elmentünk kicsit sétálni, ott volt a tengerpart 50 méterre, szal kimentünk hullámokat nézni. Sokan voltak a parton, és nagyon-nagyon szemetes a homok. Nem tudtunk úgy lépni, hogy ne kerüljön a talpunk alá egy koszos zsepi, vagy valami más hulladék. A helyieket nem zavarta, ott ültek a szeméthalmon, arra pakolták a plédeket, stb. Kiábránditó volt.

Hazaérkezés után be kellett pótolni a kimaradt esti pancsolást, szal mentünk úszni. Ekkor már sötét volt, de a medencének van saját világitása, hát baromi jól nézett ki. Amúgy elég sok bogár bácsi bele szokott döglödeni a medencébe, de azoknak csak a hulláit szoktam látni. Most azonban, ahogy felkapcsoltuk a villanyt, egy rakat rovar jött a fényre, és elég sokan kapálóztak még, szóval kb fél órát elvoltam azzal, hogy körbejártam a medencét, és kisegitettem a még mozgolódó elvtársakat. Egy kivételt tettem, egy darazsat hagytam megfulladni, nem hiányzott az nekem, hogy a nagy hálálkodás közepette elsődleges veszélyforrásnak minősitsen és megszúrjon. Bocs darázs bácsi, igy jártál. Aztán csucsu.