Libiában jártam...

Nos, ez a bloghu sok okos statisztikát bir tárolni, az egyik ilyen az, hogy a keresőkbe (pl. google) miket irnak az emberek, ahogy az oldalamra eljutnak.

Behold!

külön felhivnám a figyelmet a "képek+meleg+képek"-re, ami egyrészt hülyeség, elég egyszer beirni a "képek" másrészt meg visszautasitom a vádakat, miszerint melegképek lennének az oldalon. mer még ha a picasára mondják, aszondom rendben van, de ide nagyon vigyáztam, ne kerüljön semmi kompromittáló anyag.

és, csakis Demeter Zoltán méltóssságoss nagyúr kedvéért, extra adag öcsoázzal, a grafikon.

 ...vagyis hurrá, csak arabul. Egyik azon nagyon kevés kifejezéseknek, amit megtanultam. (konkrétan akkor, amikor meglett 3.án a csomagom.) Még mielőtt a reggelre rátérek, azt el kell áruljam, hogy péntek este mindent bepakoltam, mindent előkészitettem... volna... csakhogy nem volt meg a repülőjegyem. Kerestem mindenhol, de sehol se volt. Gondoltam ennek a fele se tréfa, mert most nem nagyon volt nálam 120-130e HUFnak megfelelő összeg arra, hogy újat vegyek, kártyát itt meg necces használni. Aztán persze meglett, no nem a nagy bőröndben, ahol lennie kellett volna, hanem a hátizsákomban, ahol is a titkos rekeszbe raktam, hogy nehogy valaki megtalálja. A célt végülis elértem, mert tényleg nem találta meg senki, még én sem, szóval mit pattogok itt nekem. A rekesz meg totál titkos volt, elvégre én is elfeledkeztem róla. Meg arról is, hogy milyen furfangos és ügyes birok lenni.

Szóval a reggelem... felébredtem fél10 magasságában, gyorsan tisztába tettem magam, aztán mentem át Gagikhoz, elbúcsúzni. (Mivel a nagybőrönd fullosan tele volt, ezért a kézitáskába raktam a piperecuccaimat. Az első gyanú akkor jött, hogy ez mégsem az évszázad ötlete volt, amikor a reptéren a fémdetektornál kérdezték, mit keres egy olló a táskámban, én meg mondtam, hogy csak körömvágó, ne vegyétek már el. Nem vették.)12 után jött nekem sofőrködni Mario, a táborvezető, aki egyébként a Fülöp-szigetekről van, mint ahogy a legtöbb E/// tábor dolgozó is. Szal felpakoltunk, miután 3x is leellenőriztem a szállásomat, hogy tényleg csak azt hagyom-e ott, amit akarok, és a távozás mezejére léptem. Még mielőtt végleg magam mögött hagytam volna Libiát, még gyorsan megállitottam a kocsit, hogy lekapjam az E/// melletti útkereszteződést, no meg a bejárót, mer érdemes, meg mer sokaknak megigértem. És én ilyen is tudok lenni, hogy betartom, amit igérek, persze csak ha nem kerül túl nagy erőfeszitésbe, vagy sok pénzbe, és még csak meg sem kell magammal hasonulni. Ez most kivételesen ilyen volt.

Itten láthassátok a képet, ami az E/// tábor előtt volt. Balra van a tábor, egy bekötőúton kell továbbmenni, jobb oldalt látszódik maga az útkereszteződés. Ilyen 8-10 méteres szakaszokon hiányzik helyenként az aszfalt (szándékosan), itt lehet balra kanyarodni vagy megfordulni. Namost ez nem ilyen egyszerű szokott lenni, mert nem szivesen engedik be a másik autót a szemből jövők, ezért aztán az ilyen szakaszokon feltorlódnak a kocsik, állnak egymáss mellett, amiről nekem mindig az jut eszembe, hogy ülnek, mint a verebek a vezetékeken. A kocsiban meg Marió ül, bár ez nem látszik.

El a reptérre, visszaváltottam a pénzecskémet euróra, el is képedtem, mert alig volt különbség D=>E és az E=>D váltás között (mármint ki volt irva, hogy 1,812 az egyik, és 1,814 a másik. Alig nyerészkednek. Itthon ezek ne alapitsanak bankot meg pénzváltót, mer vagy éhen döglenek, vagy a többi bank felrobbanccsa őket a ’csába). Felvettem a beszállókártyát (csak az Amszterdamig tartó kártyát kaptam itt meg, ami ekkor még nem tűnt fel, csak később, de akkor már nem nagyon tudtam volna hol reklamálni). Be a gépbe, előttem a sorban ott tolakodott Mr. Zsirgöb, ahogy elneveztem, simán esélyes lett volna a Nagy Fogyásba, már ha befér a képernyőre. Csak reménykedtem, hogy nem mellém fog ülni. Végülis mákom volt, az egész 3as ülés az enyém volt, úgyhogy szabadon váltogattam magam a két szélső szék között, attól függően, mennyire voltam kiváncsi a külvilágra, vagy mennyire haladt el mellettem a sztyuárd, vagy a felesége, a sztyuárdné valami érdekes cuccal.

Beszálltam a gépbe. Nos, nem tudom, kinek mi a legnagyobb méretű tárgy, amivel valaha is elvágta a kezét, de szerintem én nyerek: nekem ugyanis sikerült magával a repőgéppel elvágnom az ujjam. Képet lásd lenn. Aki ezt bizonyithatóan űberelni tudja, legyen kedves jelezze irányomba, és én egy egész esti piálását fizetem. Ha a poszt kikerülése után 1 óréig senki nem jelentkezik, úgy nyertesnek kiálltom ki engem. (Ezért is fog kikerülni éjjel 1 környékén.) Maga történés úgy realizálódott, hogy amikor léptem be a gép ajtaján, a bal kezemmel megfogtam valamit az ajtónyilás körül, ami nem volt jó. Csak később vettem észre, hogy vérzik is. Kifelé menet nagyon néztem, hogy mi lehetett az, de nem tudtam behatárolni, úgyhogy kénytelen voltam azt feltételezni, hogy magával a repülőgép törzsével sikerült ez a bonyolult manőver.

Felszálldogáltunk, jó volt, hozták a kaját, volt hal meg csirke, én megtettem a választásomat, ami nem a hal volt. De azért halszag csak volt, hogy ne legyek annyira boldog. Megint csak kis adag kaja volt, magamban jókat röhögtem Mr. Zsirgöbön, szerintem az ő gyomra meg sem érezte ezt a mennyiséget, mondjuk nekem is csak arra volt jó, hogy még éhesebb legyek tőle. Tudniillik nem ettem reggelire, meg ebédre se semmit, a felesleges fosást megelőzendő. Mer ugye ha nincs mit, akkor inger hiába van rá, nem jön a barna maci...

Megérkeztünk Amszterdamba, már leszálláskor okos voltam, és az előre bekészitett rágót azonnal bevettem az első pillanatban, amint megéreztem a nyomáskülönbséget, velem nem fog az a paraszt légnyomás megint szórakozni. Nem is volt baj. Közben a kapitány elmondta, hogy aki ide jött végállomásozni, az vegye fel a csomagját, aki meg tovább megy, az menjen a beszállókártyájával a megfelelő helyre (én is a megfelelő helyre kivántam, mert ugye nekem az nem volt, mármint Magyarországig), de ekkor folytatta, hogy aki meg tovább megy, és nincs beszállója, az meg fáradjon az egyik kihelyezett automatához, és szolgálja ki magát. Namondom ez jó.

Kiszálltam, mentem automatázni, elég könnyen találtam, 4-5ös csokrokban tálalják őket. 5 opció közül lehetett választani, hogy hogyan lehet ügyintézni, az első az volt, hogy dugjam be a beszállókártyát. Anyádat. Pont ez kéne nekem. Örültem. Volt olyan is, hogy valami mágneskártyát dugdossak. Olyanom se volt. Útlevelet is lehet dugdosni. Namondom az útlevelem a kezembe marad, vegyen magának ő is 12e-ért (+6e a sürgősségi!), ha annyira kell neki, de egyébként is maradjon a seggén, ha meg mégis menne, ne menjen az EUn kivül. Volt még olyan, hogy a jegy számát beütöm. Király. Jegy előszed, meg is találtam egy 10 karakteres azonositószámot, begépelem elégedt vigyorral, de nem enged tovább. Neki 13 karakter kell. Ezen ne múljon, kipótoltam 0-ákkal. Nem volt jó. Akkor az elejére irtam a nullákat. Az se volt jó. Megpróbálkoztam a Tripoli-Amszterdam beszállókártya megetetésével, nem izlett neki. Nem volt mit tenni, csak odaadtam a  kis szemétnek az útlevelemet, olyan feltélekkel, hogyha megcsócsálja, akkor szétverem az agyát. Szerencsére csak az első oldal alsó 2 centije kellett neki, azt meg le tudta olvasni anélkül is, hogy kiadtam volna a kezemből. Kérdezte, hova akarok menni, mondom BUD, aszongya van egy járatra lefoglalva jegy nekem, és az pont ma van. Mondom jó. Mondja, akkor minden oké, ezt megbeszéltük, esetleg szeretném újranyomtatni a beszállókártyát is? Ha nem örültem volna meg a kis parasztnak ennyire, akkor simán megkérdeztem volna, hogy mégis szerinted mi az anyádér beszélgetünk már 15 perce, de igy kussoltam, és vidámkodtam jól. (A beszállókártya nyomtatása után kiderült, hogy a 407-et kellett volna 10 számjegy elé irnom. Arra a magamnak feltett kérdésemre, hogy ezt a számot vajon a jobb, vagy a bal herémnek kellett-e volna-e tudnia-e, nos erre a kérdésre nem tudtam magamnak kielégitő választ adni; hasonlóképp csendben maradtam akkor is, amikor azt tudakoltam tőlem, hogy ez a szám miből jött, igy utólag ki lehetett-e volna következtetni. De nem. A többi 10 számjegy az stimmelt, tehát nem az az eset volt ügyfennforgásilag, hogy totál hülyeséget akarok a gépnek magyarázni.)

Elindultam megkeresni a C14et, ahonnan indult a gépem, először a D kapuktól kellett átmásszak a C-re. Azt hittem, meghülyülök, mer 3 akkora sor kinai ember volt, mint maga a kinai fal. Node sasszemmel kiszúrtam, hogy van EU-s sor is, ami sokkal rövidebb, és gyorsabban is halad. Nos, amilyen megvetéssel tekintettem anno Libiába érkezésemkor az arab sorban álló csókosokra, most ugyanakkora adag felsőbbségérzetet sugároztam a kis sárgák irányába. Hiába, szép dolog a rasszizmus... :D

Eztán hamar meglett a C14. Lehet, hogy amszterdami repülőtér nagy, viszont nagyon logikusan van felépitve, és 5 lépésenként ki van táblázva minden. Még én se tudtam itt eltévedni. Szóval meglett a kapu, elmentem kaját keresni. Az árak láttán azonnal éreztem, hogy megjöttem Európába. Rájöttem, hogy ennyire éhes mégse vagyok. De! Ezek a szemetek, ott sütötték az orrom előtt a finom illatú kenyerüket, és nem átallottak currys csirkét rakni bele. Köcsögök. Ettem. Két szendvicset, meg egy fél lityis üditőt. Kicsivel kevesebbet fizettem érte, mint Libiában egy jó heti bevásárlásnál. De akkor épp magasról leszartam. Már az érzést, nem a kaját. Akármilyen liberálisok ezek a hollandok, azért ezt mégse hagyták volna. Szerintem.

Kicsivel a tervezett indulási idő után beszálltunk, viszont utána már nem volt tökölődés, szinte azonnal fel is szálltunk. A gép tele volt jónővel, persze én megint kifogtam, hogy egyedül legyek egy hármas széksoron. Pedig pont befértem volna két jónő közé. Na mindegy. A kapitány meg köszöntött mindenkit, szabójőzsivagyok, csókolom, mingyá megyünk, csak még az amszterdamiak miatt nem... De mindezt olyan hangszinnel, mint a 3 napos hulla. Nem tudtam eldönteni, hogy most csak simán nem érdekli, vagy előtte ivott is 3 felest, és úgy nem érdekli. Jó kilátások. (Aztán ugyanezt elmondta angolul is.) De legalább nem hagyják, hogy elfelejtsem, honnan jöttem.

Ezzel ellentétben a felszállástól most már egyáltalán nem tartottam (bár ami azt illeti, már 2.-án se volt nagy az izgalom), elvégre a gépet nem késtem le; és még ha véletlenül le is pottyanunk, a gép nem az én tulajdonom, ergo nagy anyagi kár nem ér; plussz a cégnél sem vehetnek elő, hogy én valamit rosszul csináltam volna az utazás során. Ismerjük be, ez elég morbid és izléstelen húzás lenne a részükről. Kajaként meg kaptam egy sajtos szendvicstet, „Malév – mindig időben” logóval. De mivel röhögés közben nem tudok enni, igy inkább vártam kicsit a falatozással. Mondom én, már a gépen megkezdődik a hazai érzés.

Amin őszintén meglepődtem, hogy leszállás után megvolt a csomagom. Közben meg felöltöztem arabnak, hosszú ruhába, meg sipkába, napszemüveggel, ahogy kell, hogy kedvenc kishugom ne ismerjen rám. Csak az volt a gond, hogy szinte egyesével jöttünk kifele, úgyhogy mégiscsak megismert, de nagyon röhögött. Meg kölcsönösen megegyeztünk abban, hogy nagyobb tömegben elvesztem volna. Aztán meg hazagyüttünk taxival. Képeket lássad a picasán. Szóval ez meg aztán már a ténylegesen legutolsó bejegyzés volt, tessék neki örülni, emailben jöhetnek a gratulációk, vagy akár az oldalra is. Ha valamit kihagytam volna, akkor az már úgy is fog maradni. Legyetek jókok!

...de akartam irni, vagy pedig az utolsó napon történt...

- Tervbe volt véve egy arab-magyar szótár, a legalapabb szavakkal, de semmennyire nem kellett arabul tudnom, mindenhol meg tudtam magam értetni angolul, 2-3 kifejezés miatt meg nem irok posztot.

- Egyik nap a helyi TV leadta a Cool Túra c. filmet. Aki látta már, az tudja, miről szól: cicik, fingós poénok, drogos poénok és egyéb undoritó dolgok. Namost egy ennyire túlcenzúrázott Tvben a filmnek legalább a harmadát, ha nem többet kivágták. Azért néztem végig, hogy vajh egy egyszeri helyi lakos ugyan mit tud meg belőle. Hát nem sokat. Kérdem én, mi értelme volt ezt igy leadni? Ahogy Gagik találékonyan megfogalmazta: „Ez teljesen olyan, mint az alkoholmentes sör. Mint ez a kurva ország.” (Egyébként ezt a „kurva ország”-ot naponta 3-4x biztos hallom tőle.)

- Amikor volt ez a rövid háborúcska, megkérdeztük Gagikot, hogy neki mi a meglátása, elvégre ő mégiscsak abból a térségből származik, ahol a balhé van. Nos, ő kicsit másképp festette le a szituációt, mint ahogy az „objektiv” BBC. Sztálinvili, ahogy Gagik hivja a nagy grúz népi hőst, már megérdemelte, hogy a popsijára üssön valaki, mert a BBC hiresztelésével ellentétben igenis voltak arrafelé etnikai tisztogatások. Meg mondott még más dolgokat is, de arról külön poszt kéne, és különben sem férne bele ebbe a vidám hangvételű blogba.

- Szintén akartam volna irni az itteni E///-s emberekről, meg a munkamorálról is, de mivel nem sok értelme lett volna szakkifejezések nélkül a kollégáimnak, azokkal együtt meg mindenki másnak, igy valszeg ezeket a dolgokat majd személyesen osztom meg az ETHn belül.

Asszem minden mást megirtam. Ügyes vagyok, és büszke vagyok rám. :).

(és igen, kicsit belógtam netni az irodába. csak elolvastam pár mélt, meg feldobtam ezt a rövid akármit.)

Ez az utolsó poszt innen, szombaton úgyis menek haza, addig már nem nagyon leszek netközelben, valszeg otthonról még jól megirom a visszautazást, az akkori csomagelvesztést (amire nagy tétben fogadok, hogy megint hollandoknál fog maradni a bőröndöm), a lányregénybe illően könnyes búcsút nagyranőtt és kiválló étvágyú barátomtól, meg ami még történik.

Az államformája Libiának érdekes, szerintem diktatúra, de lehet, hogy hivatalosan más. Van a libiai nép hős vezére, Qaddafi (legalább ötféleképpen láttam már angolul leirva, ez maradt meg bennem), pontos tisztsége valami elnökszerűség, de mindenki csak „leader”-ként (vezér) beszél róla. Van egy parlament is, akik 3 havonta ülnek össze, a parlament élén meglepő módon az ifjabb Qaddafi nemzedék van (asszem 2 fia van, meg egy lánya, de ez utóbbi nem sok vizet zavar), de ha ez nem lenne elég, bármit meg tud vétózni, ha akar. Választások nincsenek. Q. egyébként korábban katona volt, ezredes rangban, aztán jól felkelt a gonosz elnyomók ellen, mint egy sivatagi Che Guevara (remélem, jól irtam). Ez majdnem 40 éve volt. Azóta ő van hatalmon. 2003ig jól megszedte magát, azóta már a nép nyűgjei is jobban érdeklik, és elkezdte felvirágoztatni az országot. Volt annakidején egy 40éves terv, hogy addigra elérik Dubai szintjét. (Amikor idejöttem, minden ki volt plakátolva egy bazinagy 38as számmal, aztán úgy két hete átváltották 39re. Nem értettem a dolgot, aztán elmondták, hogy most van a 39. éve, hogy Q diadalmas forradalomban győzelemre vitte hősies népét.) Szóval még van 1 évük, hogy utolérjék Dubait. Nem mondom, hogy rossz úton járnak, de bele kell húzzanak. Egyébként tényleg nagyon igyekeznek, a pénzük is alig romlik, szóval nem teljesen hülyeség, hogy előbb-utóbb utólérjék a nagy példaképet, vagy legalábbis megközelitsék. De elég népszerű ember ez a Q., nem hallottam olyat, hogy valaki elégedetlen lett volna vele. Persze biztos nem egy életbiztositás szidni a dicső nemzeti hőst, node nem is nagyon van rá okuk, elég jól állnak most az emberek.

A házasság is érdekes dolog. Maga a ritus úgy történik, hogy az udvarló elmegy a lány házához, és engedélyt kér a kedves apóstól, hogy akkor ő most elvenné a lányt. Azt hiszem, ekkor még konkrét választ nem kap, ha jól értettem a dolgot, de innentől kezdve eljárhat udvarolni a lánynak, szigorúan hozzájuk, és nem nagyon lehetnek kettesben. (Persze ha a srác már az elején sem volt szimpatikus, akkor kipenderitik, és ennyi volt a dolog.) Kb. 1 év udvarlás után a srác és az após megállapodnak. Anyagilag. Hogy mennyit tud/szeretne a fiú fizetni. Ha stimmel, akkor elvileg már meglesz a nász. Mostanában, ahogy kezdenek egyre inkább felvilágosodni, már az is előfordul, hogy a lányt is megkérdezik, pusztán tudakozás céljából, nem mintha sokat számitana a véleménye. Ja igen, és a lány a szüleinél (vagy gyámjánál) lakik, amig el nem kel, nincs olyan, hogy átugrik Bengaziba egyetemre, aztán majd ott összeköltözik egy sráccal. Utána meg a férjénél.

Szóval ott tartottunk, hogy após és vej megállapodik. Eljegyzik egymást, ami nem kis pénz, mert ajándékokat kell venni a menyasszony családjának. Ezután szintén eltelik kis idő, fél év, egy év, kb ennyi, és jöhet az esküvő. Ehhez 4 feltételnek kell teljesülnie:

-Mindketten muszlimok. Ha az egyikük nem az, akkor át kell „keresztelkednie”.

-Mindketten 20 év elettiek

-A megállapodás létrejött az após és vej között

-A lány apjának (gyámjának) jelen kell lennie

Tehát itt nincs olyan, hogy a szerelmesek jól elszöknek, aztán gyűrűzve jönnek vissza, ha nincs itt a fater, nincs nász se. Maga az esküvő úgy zajlik, hogy a következő személyek elmennek az önkormányzathoz (vagy egy moszk-ba, ezt nem értettem, min múlik, de biztos nem mindegy):

-após

-vej

-vej apja (gyámja, ha az sincs, akkor egyedül)

Ennyi. Éles szemmel azonnal kiszúrható, hogy a menyasszony nincs a kötelezően megjelenendő személyek között. Persze azért elviszik, némi köze mégis van a dologhoz, ha nem is sok. Szóval lerendezik a pairmunkát, és elmennek a lagziba, ami 3-7 nap közötti időtartamot ölel fel. A pasik és a nők szigorúan külön buliznak, külön teremben, nem is találkoznak, csak a lagzi után. Szintén a fiú fizeti. Szóval a srác 3x fizet, ugyanazért. Jobb helyeken az ilyet többszöri adózásnak hivják, és 5-10 év között büntetik. Ráadásul még ki sem próbálják az árut. Tolba (Ali fia) szerint gyakoriak mostanában a 3 hónapos házasságok utáni válások, mert hamar rájönnek, hogy mégsem annyira fejfel az élet.

És ha már nők. Az itteni csajok többsége ugye kendővel fedi a buksiját, a szudáni vendégmunkások még az arcukat is, csak a szemüket lehet látni, vagy azt se. Nem vicc! Láttam olyan nőt, akire szinte egy zsák volt ráhúzva, a pasija meg kézenfogva vezette. Persze a csaj kezén kesztyű, nehogy bármely kiéhezett férfivadnak léha gondolatai támadjanak egy női csukló láttán. De az itteniek ennél már okosabbak. Meg az egész testüket valamilyen lepel fedi. A szemüket szokták festeni, ahhoz nagyon értenek, más sminket nem nagyon vettem észre, persze ettől még lehet, hogy rúzst használnak. Ja, és a szemek. Nos. Ezt úgy tudnám megfogalmazni szépen, hogyha mondjuk én szemöldökcsipeszt árulnék, elsőként törnék be a piacra. Nem lenne nagy konkurenciám. Vagy ha mégis, akkor éhendöglenénk mindketten, mert itt nincs igazán kereslet az árucikkünkre. Valami eszméletlen, hogy milyen bozótok vannak. Mintha ’83ban volnánk. Konkrétan egy nőnél vettem észre, hogy szedi, Rasha-nál (ejsd: Rassa, először azt hittem, ugyanaz a neve, mint oroszországnak, ami ugye Russia, de azt is Rassa-nak ejtik), aki a cégnél dolgozik, valamit az OSS-el szüttyög. Jó a humora. Blokkolnám. Na mindegy. Hónaljakat szerencsére nem láttam, de van egy olyan érzésem, hogy nem lenne nyugodt utána az éjszakám.

Európai nők (ide értem a fehér nőket, még akkor is, ha nem az EU-ból vannak, csak milyen rasszista már azt leirni, hogy fehér nők): a városban ritkán látni EUs nőt, vagy egyáltalán EUs embert, a táborban van pár. A „jelentősebbek közül” van egy 35-40 körüli nő, akit úszómedencénél szoktam látni, annyi fuksz van ráaggatva, hogy néha félek, hogy nem tud feljönni a viz felszinére, ha egyszer tisztességesen lemerül; egy német csajszi, 25 körül lehet, elég félénk. Gagik állitólag ismeri valamennyire, és annak ellenére, hogy általában boldog, házas ember, gyakran tesz a nemiségre utaló kifejezéseket a német nővel kapcsolatban (I would fuck her soo goood...), mondjuk ezzel egyet kell értsek. Meg van valami finn vagy svéd házaspárnak egy 20 körüli lányuk, szintén medencénél szoktam látni. Persze ennél sokkal több nőnemű egyed van a táborban, de annyira még nem vagyok (és remélem sose leszek) kétségbeesve.

No, én akkor mostan elköszönök, valamikor vasárnap még várhattok tőlem egy hazautazási összefoglalót, addig már nem hiszem, hogy irnék akármit is, maximum ha kimaradt valami, akkor egy gyors posztot még ideböfögök. Holnap van az utolsó munkanapom itt, máshol netezni meg már nem tudok, ha holnapig nem érkezik semmi, akkor már csak otthonról.

Üdv, és köszi annak, aki olvasott

A Ramadan egy nagy piac Tripoliban ünnep (bár én először azt hittem, maga a piac az, de mint kiderült, csak az ünnep miatt volt ennyire felpezsdülve, vagy ilyesmi, szal jól félreértettem valamit), mi meg a piacon voltunk ma Alival (az egyik sofőr, nagyon aranyos, bár angolul nem tud) és Tolbával (Ali fia, jól beszél angolul). Előtte megvettem a kötelező E/// sütiket egy neves cukrászdában. Nem akartam Milka csokit, meg ilyeneket vinni, szal mindenféle sütikkel kell majd beérjétek, kedves kollégák. Viszont ebből kereskedelmi mennyiség lesz nálam.

Utána szétnéztünk a piacon. Vettem egy Levis utánzat farmert (10D – 1200 HUF), egy hosszabb ruhát, majd meglássátok, meg pár kisebb cuccot. Maga a piac tele volt zsúfolva, egymást taposták az emberek, tisztára, mint az utakon az autók. A kultúrális különbségeket az is jól mutatja, hogy amikor véletlenül Tolba sarkára tapostam a nagy lökdösődésben, sietve elnézést kértem, ő meg szinte pofánröhögött. Amúgy is szerencsétlennek kellett törnie az utat, mert ha én mentem elől, nem haladtunk semmit, mert én mindig próbáltam elengedni a szembejövőket, akik annyian voltak, mint az oroszok. Az árusok orditottak, hogy ez fél dinár, az egy dinár, és senki le se szarta őket, csak én, amikor telefonálni próbáltam volna. Volt egy nagyon jópofa árus is, ilyen olajbogyókat meg hasonlókat árult, és kb. úgy dobálta a zacsikat, mint Tom Cruise a Koktél c. filmben az italokat, annyi különbséggel, hogy az arab csókánál nagyon gyakran a vállán ill. a fején landolt a cucc – persze szándékosan. A mérlegre csak rádobta az árut, és már rántotta is le, de meg se nézte, hanem mondta fejből, hogy 1D, 2D, akármennyi. Megpróbáltam lefényképezni, ahogy dobál, de túl gyors volt, négyből egyszer sem sikerült, itt adtam fel. Kipróbáltam a datolyát is (no nem az aszalt datolyát, amit otthon is kapni minden közértben, hanem a nyerset), mondták is, hogy ilyet nem eszek Európában. Igazuk volt, tényleg nem visznek ilyet az EUba, mégpedig azért, mert semmi ize nincsen. De abszolút semmi. Viszont szomjas leszel tőle.

Egyelőre ennyi, majd nemsokára jön egy nagyobb poszt, talán holnap.

ui: raktam éjjeli medencés képeket. mer sokan nyigtatok...

Nos, ki is ez a Gagik, tehetné fel jogosan ezt a kérdést bárki, aki egy ideje már olvasgassa ezt a blogot. Gagik Petrosyan egy nagydarab örmény származású fickó, és, ha szabad igy fogalmazni, egy két lábon járó sztereótipia, én legalábbis pont igy képzeltem el mindig is az örményeket (no meg a többi szovjet-maradékállam lakóit).

Ha valaki látott már amerikai filmet, ahol szerepel egy orosz (vagy bármilyen más szláv nemzetiségű) ember, és próbál angolul beszélni, akkor az tökéletesen el tudja képzelni, Gagik hogy beszél. Ugyanazzal a hangsúlyozással, ugyanazokat a nyelvtani hibákat vétve (pl. „let me to show you what will I do”). A Pókerarcok c. filmben John Malcovich alakit egy orosz maffiózót, az a szerep tökéletes példa erre.

Egyébiránt milyen is Gagik... ideges. Főleg, amikor vezetni kell. A forgalmat, azt nagyon nem birja, mellesleg én se imádnám, ha itt kéne vezetni. „Why is this? Stupid fucking country! Look at to him!”. Nem kedveli továbbá az itteni E///-s managereket sem, különös tekintettel az SDMre. „Why is he? He is no meaning! He do no talk with customer, he do no solve problem! He is no meaning!!! Only to make me angry. This is he meaning.” Mondjuk ezt a manager-ellenességet valamennyire megértem, itt ugyanis kb. ugyanannyi manager van, mint az otthoni E///-ben, csak ott kb. 100 mérnökre jut ennyi 6db, itt meg 5re.

Rengeteget tud enni. Akárhány fogás van, azt mindig betolja, az a legjobb, ha úgy megyünk enni, hogy nem fejenkénti adagok vannak, hanem középre tegyünk egy tálat, és mindenki szed magának, no ekkor mindent betermel, miközben én az itteni fél adagnak megfelelő kaját is alig tudom betolni. Reggeli speciális müzlit csinál magának, estére csak gyümölcsöt eszik, de azt se keveset. Esténként elmegy gyúrni, futni, úszni, kb. 2-3 órán keresztül szokott edzeni, szóval nem kicsi ember, és nem a hájtól nagy.

Eléggé társaságigénylő srác, gyakran áthiv magához estére, ilyenkor vizipipázik, meg dumálunk minden jóról, borozunk (mivel itt volt, ráért, hát erjesztett bort – de asszem ezt már irtam), mindig tele akar tömni minden fajta egzotikus gyümölccsel. Van egyébként felesége, és két gyereke is, akik itt voltak vele január óta, de most nyárra hazamentek örménybe. Nem hosszabbitották meg a szerződését, igy szeptember elején ő is elhagyja Libiát.

Szakmailag pedig... hát nagyon ott van. Mindenhez ért, szeret sokat dolgozni, ha nincs meló, csinál magának, pl. áttervezi a hálózatot, pedig az ugye nem kis meló. Tekintve az itteni emberek munkakedvét, hozzáállását, nemtom, mi lesz az itteni E///-vel, ha ő innen elmegy. Én tutira meg lettem volna lőve teljesen, mind szakmailag, mind tájékozódásilag, ha ő nincs itt. (A szakmait azért irtam, mert ha gond van, akkor itt nem az a mentalitás, hogy sinálunk belőle CSRt, és majd megoldjuk egyszercsak, hanem nyomás ki a helyszinre, ott meg nincs primus... nekem meg annyira azért nem megy a dolog, hogy fejből bármit megoldjak mankó nélkül.)

A hiresztelésekkel ellentétben még mindig megvagyok. Megvolt az utolsó hétvégém itt (illetve ahogy vesszük, mert következő hétvégén indulok, tehát némiképp még az ittlevés stádiumában fogok leledzeni), sok érdekes nem történt, Gagikkal csináltunk kaját, boroztunk, meg lustizás történt. Ja, meg megint mostam, de ezúttal már okosmódra, csipeszekkel teregettem, szóval a szemétparaszt szél nem fújt le semmit. Mindezeken kivül annyira ügyes birtam lenni, hogy pont annyi csipeszt vettem, amennyi ruját mostam. (Vagy még otthon, pakoláskor voltam ügyes, hogy pont annyi ruját hoztam, amennyi csipesz van itt egy dobozban? Döntsétek el ti.)

Ma reggel szokatlanul enyhe idő volt, meg nem is vágott pofán a napocska, a napszemüge ellenére se, felnézek az égre, hát nem felhős az ég??? (De.)

A szállásomon a zinternet meg eltörött, valami nem jó, és nem is tudom megcsinálni, pedig volt azóta áramszünet, meg minden, ez is közrejátszik abban, hogy mostanában kevesebbet irok ide. Pedig még van 4-5 téma, amiről irni akartam, szal bele kéne húzzak.

Majd még leszek.

...csak nagyon nem történik semmi...

Az első napom, péntek, eléggé eseménytelenül telt. Legalábbis különleges esemény nélkül. Kora délután 1kor ébredtem (ne feledjük, előtte való éjjel dolgoztunk, hajnali 5 után értünk haza), reggeli, mosáshoz fáradt voltam, 5kor „strand”, vacsi (bikralevest főztem, de itt többet nem fogok, túl sok lett, alig birtam megenni, kiönteni meg nem volt szivem, ahhoz túl jó volt), 11kor csucsu. Gagik jól felébresztett telefonon, hogy nincs-e kedvem átugrani hozzá, mert unatkozik. Mondtam, inkább visszaaludnék, megértően hümmögött, igy másnapra beszéltünk meg egy esti randit. Persze visszaaludni nem sikerült, csak 3-4 körül, de ez már más lapra tartozik.

Ellenben a szombatom érdekesen alakult. 11kor kelés, reggeli, és most már kénytelen voltam mosni, mert nem nagyon volt már tiszta ruhám vasárnapra. Strand előtt kiteregettem, aztán nyomás úszni, 4kor. Már egy ideje nem használok naptejet, szóval barnulni is elkezdtem nagyon lassan (rájöttem, eddig is hiba volt használni, mivel úgyis szinte csak 5-6 körül jutottam ki napozni, akkorra pedig már nem süt erősen a napocska bácsi, szal majdnem két hétig csak disznek feküdtem ki napozni). Beállitottam az egyéni rekordomat 800 méterrel, majd még tornászom feljebb is, egyelőre ez elég volt.

7kor bementünk a városba Gagikkal, a „legjobb olasz étterembe”. Tényleg jó volt, bár kissé drága (persze csak itteni viszonylatokat nézve). Kicsit még körbenéztünk a városban autóval, én kb. az étterem elhagyása után 10 perccel már éreztem, hogy eléggé kéne pisilni, hiba volt kihagyni a dolgot, amikor lehetett. Amikor már kezdett elviselhetetlenné válni, szóltam Gagiknak, hogy esetleg kereshetnénk valami nyilvános helyet. Gagik megnyugtatott, hogy errefelé nincs ilyen, csak kávézó vagy étterem, azok közelében meg igy este 8-9 tájban megállni már nem lehet, de mindjárt kiérünk az autópályára, onnan meg azt a 20 percet már kibirom hazáig. Erre nem szóltam semmit, mert az ő kocsija, neki kell pisiszagban utaznia, ha mégsem jól gondolta. Sikerült jópár dugóba belekveredni, sőt, egy fantasztikus kereszteződésben majdnem karamboloztunk is, kétszer (mármint ugyanabban a kereszteződésben!), azt hiszem, ha koccanunk, szó szerint bepisálok, hiszen az autó bármely kisebb rezdülése érzékenyen érintett. Fél11re hazaértünk, berontottam a Wcbe, és sztem vagy 3 percig csak jött és jött az isteni nedű.... ritkán érez az ember ilyen megkönnyebbülést, ezt lássuk be.

Utána átnéztem még Gagikhoz (persze elébb még beszedtem a száradó ruhákat a kinti teregetőről, egyre ügyesebben pakolok ki a kötélre, már csak 3db-ot sikerült annak a szemétparaszt szélnek lefújnia, a többi diadalmasan fenn maradt, mint Marcsán a bugyi), boroztunk kicsit. Igenbizony, mivel Gagik jómunkásember, jórégóta itt van, rá is ért, hát erjesztett borocskát, szőlőléből. Nagyon finom lett, saját bevallása szerint elbaszta a cukoradagot, de mivel én mindig is jobban értékeltem az édes borokat a szárazoknál, ezen hibáján nagylelkűen túlléptem. Tekintve, hogy közepes mennyiségű alkoholt fogyasztottunk, viszonylag hamar a nőkre terelődött a szó.

Mint kiderült, az örmény emberek eléggé hagyománytisztelőek, és érdekes gondolkodásmódjuk van párválasztás terén. Konkrét kisérleti alanyunknál, Gagiknál maradva megállapitásra került, hogy ottan komolyabban veszik az udvarlást, mint mifelénk, a „járástól” kezdve 1 éven belül meg kell lennie az eljegyzésnek, különben ottan probléma van a fiú tisztességével. Ezenkivül házasság előtt maximum 1 vagy 2 kapcsolata lehet bárkinek is, ha ennél több volt, akkor „azzal valami nagy baj van”, és nagyon sokat romlik az illető partiképessége. Ezt azért furcsa volt a magyar eszemmel hallani, mert ha nekem lenne olyan barátnőm, akinek előttem csak 1-2 partnere volt, én azért elgondolkoznék rajta, hogy minden rendben van-e a csajjal, meg biztos gyakran felmerülne bennem, hogy mikor akarja magát kiélni. Más világ az, na. (Egyébként Gagik konkrétan úgy volt vele anno, hogy ’99 augusztusában találkozott először a későbbi feleségével, és novemberben házasodtak.) Mást most ehhez nem nagyon tudnék hozzáfűzni, egyrészt, mert nem is emlékszem olyan jól mindenre, másrészt meg túl személyes dolgokat nem akarok elárulni az itteni mentoromtól, szal mára ennyi.

A jelenlegi internethozzáférésem a következőképpen alakul:

1. Iroda: tudok az irodában netezni üres perceimben, de onnan az összes blog le van tiltva, igy aztán új posztot beküldeni sem tudok onnan. A net stabil, és viszonylag gyors, picasára innen szoktam képeket tölteni.

2. Al Madar telephely: közepesen gyors net, semmi nincs tiltva, viszont oda mindig dolgozni járok, ráadásul sok emberrel vagyok egy teremben, szal nem célszerű ott sokmindent csinálni (kivéve persze, ha éjjel van, és csak figyelni kell, nehogy baj legyen).

3. Lakás: nos, itt két helyen szokott lenni a gép: a hálószobában a kis éjjeliszekrényen, itt ugyanis mindig tudom fogni a lopott vezetéknélküli hálózatot, már amikor éppen megy (és akkor sem túl gyors). Sajnos nem mindig, de ilyenkor vagy újra tudom inditani a routert, és reménykedni, vagy nem. Rohadt kényelmeten innen bármit is csinálni, mert kb 40 centi magasan van igy a laptop, előtte gugolni fárasztó, a többi testhelyzet meg nem az igazi. Meg az egér sem fér el rajta.

A másik hely a nappaniban, az asztalon van, itt vagy van net, vagy nincs, nem mindig tudom fogni, viszont kényelmes nagyon, ha nem feltétlen kell a net, hanem mást csinálok, pl. filmet nézek, blogra irok, akkor itt vagyok (aztán átcipelem a hálóba, hogy feltöltsem az irományt :D )

És a lakásnak van egy nagy hátránya, a fentieken kivül. Gyakoriak az áramkimaradások, napi 7-8x van. Ezek sosem tartanak egy percnél tovább, de azért idegesitőek. Persze utána a router vagy feláll magától, vagy nem. Általában igen, de ha nem, akkor várni kell a következő áramszünetre, hogy megint online tudjak lenni.

Szóval látható, hogy nekem most sehogy se jó :D Többek között ez is az oka annak, hogy nem mindennap van új irás, mert témám az lenne.

Jó hétvégét mindenkinek, nekem már elkezdődött.

Az elmúlt két napban cirka 30 órát dolgoztam (mármint összesen, nem naponta), amiből 20 óra az csak olyan „ülünk a gép előt bambán, és várjuk, hogy hiba legye” (persze jobban mondva nem szerettük volna, hogy az legyen, de akkor is ott kellett csücsülni). Aztán mikor tegnap hullafáradtan hazaértem, azt kellett észervennem, hogy a kérésemmel ellentétben kitakaritottak nálam.

Nemtom, ki hogy van bele, de én nem szivesen engedek be ismeretlent (sőt, még csak ismerősök közül sem bárkit) a magánszférámba. Ezért nem is lesz soha bejárónőm. Egyrészt senkinek nem akarom mutatni és/vagy elszámolni azzal, hogy mikor mekkora kupiban élek, másrészt meg kipufugónyomos alsónadrágjaim csak rám tartoznak, no meg arra a nőre, akivel megosztonom az életem (jelenleg ez ugyan a hugom, de arra kérek mindenkit, ebből semmilyen elhamarkodott következtetést ne vonjon le. Köszönöm). Meg szépen rendszerezve ott voltak a „boldog zsepik” is, amik aztán pláne csak rám tartoznak. (Ezt a kifejezést egy béna romantikus komédiából szedtem, ami arról szólt, hogy egy srácot kidobott a nője, és próbálja elfejteni, maga alatt van, sokat sir, meg ilyenek. Aztán az egyik haverja meglátogatja, és tele lakás PZSvel, és megkérdi: „Ezek most szomorú zsepik, vagy boldog zsepik?” Ezen kivül még 1 jó poén volt a filmben, de azt most nem sütöm el)

Meg azért se szeretem, mert más nem tudhassa, hogy számomra mi érték, mi szemét. Az a része, hogy elmosogattak, meg kivitték a szemetet, meg eltörölgettek, az tetszett. (Mondjuk az nem, hogy amikor hajnali 5kor beestem az ajtón, fullra volt járatva a légkondi, mert elfelejtették kikapcsolni és majd megfagytam. Egyébként vagy a meleghez kezdek hozzászokni, vagy valami más az oka, de egyre jobban zavar a légkondi. Itthon esténként már csak 30 fokon szoktam járatni, azt is csak a légkeverés miatt, napközben meg 24-26 fokon. Mindenki más 18on, és meg vannak halva a melegben. Na mindegy.)

Szóval a negativumok: kidobták a frankó zacskóimat, amiket felhalmozok. Hugom asszem tudna mesélni a zacsimániámról. Mert ugye az ember sose tudhatja, mire lehet jó egy zacsi (pl szemét tárolására, mert szemeteszsákokat azt nem nagyon hagynak itt). De még az otthonról hozott, extraerős fülű Matches nagyzacskómat is. Ezért kicsit pipa voltam. Azonkivül a ruháimat két kupacban tartom, az egyik a már kimosott, de még ki nem vasalt (persze sose lesz kivasalva, de azért kell oda a „még” szó), tehát hordható; a másik pedig a már használt, és kimosandó kupac. Külső szemlélő ezt simán összekeverheti, mint ahogy meg is tették, mindkét kupacot szépen összehajtogatták. A szennyestartó zacsim is ugrott, itt emliteném meg. Hiába, itt is vannak primitiv emberek. Kidobták ezen kivül az egéralátétemet, ami valóban nem volt csúcsformában, de azért én szerettem, meg használtam volna még egy ideig. Bezzeg kivasalni nem vasaltak volna ki. Mondjuk azon azért röhögtem volna, ha a szennyest is kivasalják, de igy nem ment az őszinte mosoly.

Szóval nem jó ez igy, na. Megyek úszni, meg napozni.

Itt lehet megtekinteni a papirpénzeket, sorrendben alulról 1/4D, 1/2D, 1D, 5D, 10D (van még 20 dináros is, de olyanom még nem volt):

Ma, amint benn voltunk az Al Madarban, láttam egy srácot imádkozni. Egyik percben még dolgozik, másik percben cipő le, „zsebszőnyeg” elő, irányba fordit, letérdel és imádkozik. Ott, az irányitóközpontnak is a legközepebb helyén. Senkinek nem tűnik fel, igy balról hallom a srác mormogását, jobbról meg a szakszöveg, hogy „OK, Location update is working now...”

Tuti, sokat fogok még kajáról irni, ezért van inkább fejezetekre bontva. Próbálom rendszerezni, tuti nagy összevisszaság lesz.

Szóval amelyik hús itt könnyen elérhető, és olcsó, az a csirke, a birka és a marha. (Meg a hal, de ugye én olyat nem eszek). Ezenkivül sok zöldséget esznek, meg gyümölcsöt. Kipróbáltam már a fügét, amit idáig még csak aszalt formában ettem, hát „nyersen” totál más, kicsit olyan, mintha a barack és a szilva keveréke lenne. És olyan apró magok vannak benne, mint a kiwiben. Szóval a füge a gyümölcsök összvére. :D

Az E/// kajálda nagyon jó, általában jobb az otthoninál. Választék mondjuk nem sok van, 1 menü oszt jóvan. Szokott lenni leves is: csirkeleves vagy arableves. Az arableves kb. az otthoni húsleves szinonimája, pakolnak bele mindent, aztán majd lesz valamilyen ize. Én még kétszer nem ettem ugyanolyan izű levest, pedig majdnem minden nap az itteni kajáldában eszek. (Képek vannak fenn a picasán.) Ugyanúgy van „salátabár”, mint otthon, bár ez csak egy szimpla svédasztalszerűség, de ezen van üditő, meg gyümölcs, és bármit le lehet róla venni, semmi nem kerül külön pénzbe (az egyszeri dija az étkezésnek 5D, kb. 600 HUF). Ma is elhoztam egy almát meg egy banánt uzsinak :D

http://picasaweb.google.com/szepeshazy.gabor/Libia/photo#5233214247291376978 

Amit a képen lehet látni, az egy átlagos ebéd. Kétfajta köret, meg kétfajta sült szokott lenni. Az egyik sült helyett néha ilyen sokzöldséges rántotta van, mint amit a jobb felső sarokban találtok. Számomra a legrosszabb nap az volt, amikor a kétfajta sült rák és hal volt. (Pedig jó nagy rák volt, legalább 10-12 centis.)

Tegnap például a városban ettünk Gagikkal. 9D (1000-1100 HUF)-ért birkát ettem, fahéjjas-hagymás rizzsel, nagyon jó volt, és rengeteg. Ha mindig mindent megennék, totál elhiznék. Gagik persze lenyomta a saját adagját, meg mellé némi salátát és arablevest is. Még jó sok helyi specialitás van, amit ki kell próbáljak, szóval még tuti irok a meleg étkekről.

Hideg élelem: a boltokban általában nem kapni kenyeret, viszont közel az ABCkhez szokott lenni pékség, itt még mindig csak friss áruval találkoztam. 1/4D 5db óriásikifli (20-25HUF), olyan, amiből itthon 80-100HUF egy darab. (Mármint itt Libiában az 5db kerül negyedannyiba, mint otthon 1db) Ja, és aprópénzzel nem nagyon foglalkoznak, szóval céleszerű annyit vásárolni, hogy meglegyen a negyed dinár, de a pénzről is akarok majd egy posztot irni.

ABCk: Ali, az egyik sofőr csütörtökön elvitt bevásárolni, egy „nagy-nagy boltba”. Ez a nagy-nagy bolt maximum egy 20x20as helység volt, ahova nagy nehezen sikerült 6 polcot bezsúfolni. Szerencsétlenemet ha elvinnénk egy Tescoba, szerintem ott tévedne el a bejáratnál. Szóval kicsi volt. 1 ember fér csak el egy soron, ha valaki szembejön, akkor egyikőtök kifarol. Eleinte fura volt, hogyha nővel találkoztam, akkor ő már indult is kifele, meg se fordult a fejében, hogy én udvariasságből kiengedem. (Erről is kelleni fog majd egy poszt :D ) Már kezdem megszokni. Sok nyugati terméket is lehet találni, ezek általában drágábbak az itteni cuccoknál, kb. otthoni árban vannak. Olyanokat kell elképzelni, mint a gabonapehely, kitkat csoki, ilyesmi. Tejtermékből sok van, palackozott vizből is, és gyümölcsből, meg konzervből. Amit nem nagyon találtam, az a hús. A felvágott fogalma, úgy tűnik, itt ismeretlen. Nagy nehezen sikerült szert tennem pár löncshúskonzervre, de azok is eléggé el voltak dugva. Egyelőre még nem tudom, honnan fogok husit szerezni, de majdcsak kitalálom. Egy heti hideg kaja kb. 30-35D (4500-5000HUF), otthon ennek legalább a duplája szokott lenni, igaz, ott van 2 macska is.

Hirtelen ennyi jutott eszembe, de még tuti fogok jó sokat irni a kajáról.

Kicsit megkésve ugyan, de törve nem, jöjjön a beszámolóm a második szabadnapomról. Reggel (11kor) átmentünk Gagikhoz kávézni, aztán könnyes búcsút vettünk Matyitól, aki eltávozott köreinkből, azóta már a hazai vadászmezőkön heggeszti tovább a LAN switcheket.

Visszatérve kicsiny otthonomba, leszedtem a kiteregetni való ruhákat, miután a szél párat lefújt, pedig reménykedtem benne, hogy nem teszi, de ennek beszélhet az ember. A vasalásra még mindig nem vettem rá magam. Igazából már nem is tudom, mivel szórakoztam el, de valahogy elment az idő.

Este Gagikkal bementünk Tripoliba, a város legjobb kinai éttermét látogattuk meg – könnyű dolgunk volt, mivel csak 1 db van. Kértünk rántott csirkeszárnyat, meg csipős csirkcsikokat. Emellé kaptunk egy rizsestálat, meg egy zöldséges tálat. Nem birtuk megenni, pedig Gagik nem kis ember, eszik annyit, mint Oravecz Peti, csak rajta látszik is. Mivel kaja után megmozdulni alig tudtunk, elmentünk kicsit sétálni, ott volt a tengerpart 50 méterre, szal kimentünk hullámokat nézni. Sokan voltak a parton, és nagyon-nagyon szemetes a homok. Nem tudtunk úgy lépni, hogy ne kerüljön a talpunk alá egy koszos zsepi, vagy valami más hulladék. A helyieket nem zavarta, ott ültek a szeméthalmon, arra pakolták a plédeket, stb. Kiábránditó volt.

Hazaérkezés után be kellett pótolni a kimaradt esti pancsolást, szal mentünk úszni. Ekkor már sötét volt, de a medencének van saját világitása, hát baromi jól nézett ki. Amúgy elég sok bogár bácsi bele szokott döglödeni a medencébe, de azoknak csak a hulláit szoktam látni. Most azonban, ahogy felkapcsoltuk a villanyt, egy rakat rovar jött a fényre, és elég sokan kapálóztak még, szóval kb fél órát elvoltam azzal, hogy körbejártam a medencét, és kisegitettem a még mozgolódó elvtársakat. Egy kivételt tettem, egy darazsat hagytam megfulladni, nem hiányzott az nekem, hogy a nagy hálálkodás közepette elsődleges veszélyforrásnak minősitsen és megszúrjon. Bocs darázs bácsi, igy jártál. Aztán csucsu.

Elvileg Gagikkal volt szervezve valami kirándulásszerűség, de valahogy elmaradt.

Szóval lazulás. 11kor keltem, kaját csináltam, filmet néztem (erről mindjárt), megvolt az első mosás is. 4kor kimentem a medencéhez.

Szokatlanul nagy tömeg volt a medencénél, dehát hétvége van. Itt már :D Pancsikoltam, napoztam (kezdek barnulni, bár a 30as faktorú naptej nemigen akarja hagyni, pedig nagyon vékonyan kenem), közben Rejtőt olvastam, meg röhögtem a sokgyerekes családok kinjain, hogy amikor végre jönnének kikapcsolódni, akkor is azt kell figyelni, hogy az egyik gyerek miként esik orra a medence mellett, miközben a másik kölökre csak rá kéne erőszakolni a karra szerelhető úszógumit (nekem is volt, de fogalmam sincs már, hogy hogy hivják). Megfigyeltem, hogy amig otthon szinte sose tudsz úgy az égre nézni, hogy sehol sem látsz felhőt, úgy itt hiába keresel egyet is, nem fogsz találni. Összehaverkodtam egy szitakötővel (Bélával), aki mindenáron a jobb nagylábujjamra akart leszállni, amig napoztam. (Egyébként elég sok szitakötő lófrál arrafelé.) Ott napoztunk sorban vagy 5en, de a Bélának csak és kizárólag az én jobb lábujjam kellett. Egyszer megcsalta a ballal, de aztán rájött, hogy nem frankó, és ment át a jobbra. Egy idő után már hagytam, annyira nem zavart, mint amennyire fárasztó volt folyton elhessegetni. Meg aranyos gyerek ez a Béla végső soron. Itt jegyezném meg, hogy a fecske tipusú fürdőrucim unikumnak számit, a pasikon általában boxer-szerű cucc van. Nekem viszont nincs takargatnivalóm, és minél több helyen akarok barnulni. Naponta amúgy 20-25 hosszt szoktam úszni, (25 méteres a medence), persze nem egyszerre, de azért kellemesen kifáradok benne. Szóval jó volt, még a Béla is.

7kor jöttem vissza a házba, a mosás elkészült, de minden tiszta viz volt, úgyhogy külön el kellett inditani a centrifugát is; ha nem lennék ennyire házias, tuti nem jövök rá (kedves kishugom most nyilván azon izgul, nehogy rámszakadjon a mennyezet - egyébként nem alaptalanul -, de nem kell félnie, erős épület ez). Kiteregettem, a ház mellett van egy derótos terigető akármi, csipeszem nincs, remélem, semmit nem visz el a szél, ami nem szokott egyébként lenni.

Aztán nekiálltam főzni, porlevest, minden fel irva a tasakra, szépen, érthetően, tagoltan, csak arabul. A hülyéknek van ott persze ábra is. Én viszont akárhogy lestem az ábrákat, nem akart összeállni a kép. Aztán rájöttem, hogy arabéknál jobbról balra olvasnak, biztos az ábrák is ebben az irányban vannak, igy már sokkal érthetőbb volt. No nem mintha olyan bonyolult lenne egy porlevest összehozni, csak gondoltam ha már itten vagyok, alkalmazkodok az itteni szabályokhoz, akármilyen kis szinten is.

Mostan pihegek kicsit, a leves már elkészült, épp azt várom, hogy ehető hőmérsékletűre hűljön, aztán kajálás után mosogatni is kéne, amihez nagyon nincs kedvem, inkább ide irok mindenféle hülyeséget. Holnap meg azt a nagyon kevés inget, amit kimostam, ki is kéne vasalni, sajnálatos módon találtam hozzá eszközöket (úgy mint vasalódeszka, vasaló, áram), remélem, találok valami kifogást, hogy miért nem teszem.

És akkor a filmek: 12 vagy 13 csatornát tudok fogni, echte arab 1-2 van köztük, de van német, orosz, és a legtöbb olyan arab mozicsatorna, amin amerikai filmek mennek. Itt nem akkora szokás a szinkronizálás, mint ahogy nálunk odahaza, úgyhogy a filmek feliratozva mennek. 12-es karika, meg a többi nincs, egyszerűbben oldják meg: vágnak. Mint amikor az RTL klub nem mutatja a nagyon véres jeleneteket. Csak itt sokkal durvábban. Ma pl. egy romantikus vigjátékot néztem  TVn (korábban már láttam többször is, tán meg is van valahol), és nemhogy a ciciket kivágják, de még a csókjeleneteket is. Konkrétan állt egymással szemben a pasi meg a nő, hajoltak volna össze, aztán hirtelen már egymás öleléséből bontakoztak ki. Az a tény, hogy közben a hang ugrik egyet, láthatóan senkit nem zavar. De legalább nincsenek idióta 12es karikák :D

Tegnap éjjel megszakadt a frankó is vezeték nélküli internetem, amiről eddig elértem a világhálót a kunyhómból. Gondoltam, itt a vége a jólétnek, ha netezni akarok, benn kell maradni az irodában, de ott szűrik az elérhető oldalakat (pl. a subba se jön be), ezenkvól kinos lenne alsónaciban netezni, ahogy itthon szoktam, ráadásul még be is zár este 8kor.

Szóval közepesen kétségbe voltam esve. De szerencsére ma reggel kiköpte a firefox, hogy "internet connection is down, configure the router", vagyis állitsam be a routert megint, és adott is egy linket. Arra rákattintottam jól, ekkor kérte a felhasználnevet és a jelszót. Gondoltam, ha a router tulaja amúgy is nagy ivben szarik a biztonságra, és nem titkositja a az életet adó vezeték nélküli hullámokat, akkor talán a jelszót is ki tudom találni, úgyhogy az admin/admin párossal próbálkoztam először, és csak közepesen lepődtem meg, amikor egyből beengedett. Ráböktem a "kedves router bácsi, légyszives induljál újra" gombra, ő ezt meg is tette, azóta megint van örömbódottág. Meg net is.

(Közben az ADSL felhasználónevéből rájöttem, hogy ez a net a szomszédos "fehéremberes cég" táborából jön. Nagy mákom van vele, mert pl. Matyi, aki két házzal arrébb lakik, ő már egyáltalán nem látja.)

én

!UPDATE!

Matyi szólt, hogy az E/// hálózatban le lett tiltva a blog.hu, szal elvileg nem lehet már elérni a cégtől. (Én még nem néztem.) Ha ez tényleg igy van, akkor csak itthonról fogok tudni feltölteni bármit is, itt meg a net olyan, hogy vagy van, vagy nincs.

A fürdőszobám érdekesen viselkedik. Egészen konkrétan a fürdőkád, és a WC.

A WCben már az is vicces, hogy a "lehúzókát" felfele kell húzni, de utána jön csak a horror. A hangja. Mintha egy szovjet kombájn dübörögne. Valahogy majd megoldom, hogy feltöltsem a hangját valahova. És ez kb. 2 percen keresztül van. Előfordul, hogy nagyon hangos, meg az is, hogy szinte csak alig hallani, de a kedvencem, amikor halkan kezd, és utána indul be igazán.

A kád pedig... az külön kategória. Első nap úgy voltam vele, hogy nem szórakozok a zuhanyzóval, inkább megmártózok. Na, ez nem jött össze, mert a dugó 3 számmal kisebb volt a kád lefolyójánál. Nemsokára arra is rájöttem, miért. Elkezdtem a zuhanyt megnyitni, és akkor döbbentem rá, hogy a kád lefolyója alul nincs hozzákötve semmihez, ergo a viz kicsurog az alján. Épp ezért nem is lehet nagyon erős sugárral fürdeni, sőt tulajdonképpen csak gyengével lehet. Mivel úgyis totál viz lesz a fél padló, ez teljesen feleslegessé teszi a zuhanyfüggönyt. Azóta voltam már másnak a kunyhójában is, mindenhol igy van megoldva a kád, nemcsak én vagyok ilyen egyedi :)

Lásd itt:

http://picasaweb.google.com/szepeshazy.gabor/Libia/photo#5231900700203367938

Van a fürdőszobának ablaka is, amit nem lehet egészen becsukni, résnyire mindig nyitva van (szúnyogháló azért van rajta). Ennek van pár következménye:
1. Mindig csukni kell az ajtót (mondjuk ezt amúgy is, mert itt a WC), különben lecsökken a légkondi ereje.
2. Amikor a hüvös szobából bemegyek szarni, tök jó érzés, hogy az ülőke eleve meleg, mintha valaki előmelegitette volna.
3. Ha hazaérek melóból, és megnyitom a hideg vizet, eloször forró jön, (gondolom a csőben megmelegedett), várni kell vagy fél percet, amig hideg lesz (inkább csak alulról langyos :D ). Otthon pont forditva, ha megnyitom a melegvizet, fél percig a hideg jön.

Szóval még a fürdőszobám is vicces.
én

Sziasztok!

Potolnam Gabor elmenyeit sajataimmal.

Rendorokrol annyit meg hozzatennek, hogy ha elmesz valahova messzibbre, az orszaguton nagyon sokat latni beloluk, de ettol fuggetlenul senki sem lassit. 90 km/h a max sebesseg, de a soforom rendszeresen 140-el repeszt elottuk es semmi para, nem erdekli oket. Csak akkor megis, mire varnak az orszagut menten??

Nagyobb gond, amikor hajtasz mint az allat, es hirtelen kanyar utan rutinellenorzes van( eleg gyakori).  Ekkor satufek, auto csuszik mint allat, mert se ABS, se legzsak, semmi nincs. Habar zsiruj, epphogy meg tudsz allni a feltorlodott sor vegen, hogy kivard mig a rendor ellenorzi az utlevelt potlo okmanyod. Az utlevel a cegnel marad, vagy a turistairodanal, aki regisztral a bevandorlasi hivatalnal, ok adnak egy papirt, ami igazolja, hogy igenis, te torvenyesen tartozkodol az orszagban, majd le is pecsetelik a vizumod. Erre szukseg van mikor elhagyod az orszagot, maskepp nagy para van belole...

Rutinellenorzesen kivul meg egy szerepet toltenek a rendorok. Most nem arra gondolok, hogy sok van beloluk az uton, es egesz nap bamuljak a forgalmat. Tudniillik, hogy a nagyobb keresztezodesek eseteben, van egy kapcsoloszekreny ami a kozlekedesi lampakat iranyitja, es mit gondolni a rendorunk mit csinal? Hat innen iranyitja a forgalmat. Termeszetesen nem mereszkedik be a keresztezodesbe, hogy szemelyesen is iranyitsa, mert nem elne at az elso napot sem! Igyhat tavolrol, manualis uzemmodban kezeli a lamparendszert, ami ugyan nem tul elterjedt, a kozel masfel millio lakosra jut 4-5 lampas keresztezodes.

Ami az uj autokat illeti, az egy kulon sztori. Eloszoris, ugye nem vagyunk Europaban, tehat itt nincsenek kotelezo biztonsagi eloirasok, igyhat almodni sem lehet NCAP tesztekrol, ABS, ASR, ESP, Airbag, vagy ilyesmirol. Csupan a sofor meg az auto van. Ujautot is ezen extrak nelkul aruljak. Meg kell emlitenem, hogy nagy buszkeseggel jar, ha valakinek uj autoja van. Olyannyira, hogy a felnirol, kusszobrol, napellenzorol, kormanyrol, ajtonyitorol, meg motorhaztetorol le sem szedik a vedofoliat, meg a sorszamos matricat sem a szelvedorol, honapokkal a vasarlas utan, hogy mindenki lassa, hogy uj ajtoja van. Ekozben persze mar meg is van huzva az auto, akad egy-ket kissebb horpadas rajta, de ez mellekes. Konkretan egy februarban vasarolt, most mar 20 ezer km-t megtett autoban ultem, akinek mindez megvolt. Hat igen...

Az oka a sok roncs autonak az, hogy itt nincs kotelezo vizsga, zoldkartya, de meg kotelezo biztositas sincs!! Igyhat ha valaki neked jon, megkered, hogy fizessen, mert az o hibaja volt. Ha nincs penze(marpedig ilyenkor kinek van?), akkor feljelentheted a hatosagoknal, es ok lecsukjak... 3 hetig!!! Aztan minden a normalis vagasba jon. Verekedes nincs, mivel muzulmanok, es a Koran szigoruan tiltja az egymas kozti vitat... Persze akad a teljeskoru casco is, ami megmenti a helyzetet, de az evente kb olyan 2000E. Tekintve azt, hogy barmilyen kocsit hugyert-szarert meg lehet venni(nincs semmifele import ado, regisztracios ado, semmi), inkabb ujat veszel a szerencsetlen helyzetben, mintsem fizesd a Cascot. Foleg, hogy nem igazan talalsz Markaszervizt. Maszek garazsszervizbol viszont tobb van mint az elelmiszeroltokbol.

Kis izelito az uj autok listaarakbol:

Toyota Camry-8000 euro,

Kia Cerato:3000 euro,

Chrisler PT Cruiser:2500 euro(ezt az allam szocpolozza),

de vannak olyan sosemhallott markak is mint Farwa Auto, vagy GONOW auto, vagy Awscar, vagy epp Tayoauto vagy Tayota 2000E-ig. Utobbiak mind kinai gyartmanyok, es mind a Mitsubishi L200 masolata. Megall az esz...

Matyi is kedvet kapott az iráshoz, szóval ezentúl figyeljétek a szerző nevét is, (közvetlenül ott van a cim alatt), bár valószinűleg én leszek a termékenyebb kettőnk közül :D

Mindenkitől elnézést, aki nem érti az alábbiakat, de ez most keményen E/// poszt lesz.

Mai napon kinn vagyok az Al Madar-nál site-on. Éjjel fel lett konfigolva egy új MSC-S, 1db BSCvel, én meg monitorozok. Változás alig van. A kihasználtság bőven 10% alatt. Én meg ülök itt, és várom a congestion-t. Vicces. Hacsak nem önti el Tripolit a szökőár, akkor ez nem nagyon fog nőni. Mondjuk ebben az esetben nem a congestion lesz a legnagyobb bajom :D

Kicsit unatkozok, de jobb ez igy. Netem nincs, ugyanis itt érdekesen van megoldva a hálózat: az UTP kábelen csak a belső hálóra lehet csatlakozni, a nethez wireless kell. Namost a mi gyönyörű, új laptopjaink már úgy működnek, hogy amint a hálókártyába kábel kerül, automatikusan kikapcsol a wireless. No nem mintha sokra mennék a nettel, ha történik valami, ugyanis nem érem el az E/// hálót, mivel nem sikerült megoldanom a telefonszámom cseréjét az ittenire. Szóval most úgy vagyok vele, hogy inkább unatkozzak még pár órát, mert ha jön mondjuk egy SAE increase, azt meg tudom oldani, de valami frankó A1es alarmot már nem vállalnék be... (persze amikor feltöltöm ezt a posztot, addigra már visszaértem a táborba.) A csúcsidőnek vége van délelőttre, szal már ráérek irogatni. A délutános csúcsidőben pedig szerintem már nekimegyek a medencének... (a mellettem ülő arab srácnak meg CTU-s képernyővédője van. Érzitek benne az iróniát?)

Egyébként az Al Madar telephelye nagyon szép, akartam fényképezőgépet hozni, de a szálláson maradt. Van egy szökőkút (most épp viz nem folyik benne, de azért szép), mindenhol márvány, meg 150 centis plasmatévék (a terem, ahol ülök, 6 részre van bontva ilyen fa elemekkel, és minden egyes részben van egy TV, pedig maga a terem 4-500 m2 lehet). Tegnap voltam a fonök irodájában is, hát nem néz ki rosszul. Szőnyegek, erkély, tiszta lakosztály. Kivül meg be van telepitve mindenféle (számomra) egzotikus növénnyel, mondjuk locsolják is rendesen.

Üdv,

ha már nem emailezünk, akkor gondoltam a képeket is hasonló módon osztom meg:

picasaweb.google.com/szepeshazy.gabor/Libia

ide fognak felkerülni az új képek, egy rövid poszt azért lesz róla, ha nem felejtem el :D

A régieket is felraktam, meg van pár új is, kedves kollégáimnak ajánlom az E///-ről készült képeket meleg szivvel :D

megj: már nem kell regisztrálni a kommentezéshez, csak egy valós emailcimet kell megadni (ahova semmilyen hitelesités nem érkezik, tehát bármilyen élő emailcim jó, lehet a postásé is)

Nos, ez lesz az első posztom, ami már nem megy el emailben, úgyhogy mindenki kénytelen itt olvasni :D

A közlekedésről kicsit bővebben:
Szóval, mennek, mint az állat. Összevissza és gyorsan. A rendőröknek nincs trafipax vagy hasonló berendezésük, igy aztán senki nem törődik a sebességkorlátozással. Rendőr is kevés van. A táblák, lámpák és felfestések az úton pedig... hát olyanok, mint a Karib Tenger Kalózaiban a Kódex: inkább csak iránymutatás, mint valós szabály. Még leginkább a piros lámpát tisztelik, de azt se mindig. Volt már olyan, hogy a piros lámpánál álló kocsira dudáltak, hogy ugyan hajtson már bele a forgalomba, mer menni akarnak. Az illető belátta hibáját, elindult, meg mögötte mindenki, és ezen rajtam kivül senki nem akadt fenn. Ahogy Matyi mindig is magyarázta, ha forgalomról volt szó: "leszarják." Megyünk, én látok valamit, már nyitnám a szám, Matyi pedig csak rámnéz, és megismétli, leszarják.

A taxik fekete alapon fehérek, de ezt úgy kell elképzelni, hogy az első meg a hátsó oldalelem fehér, a többi fekete. Mikor az első taxit megláttam, azt hittem, csak megtörték kicsit minden oldalról és nem volt fekete csereelem, de nem. A rendőrkocsi meg kb. ennek az inverze, bár abban is több, vagy legalább fele-fele arányú a fekete szin a fehérhez képest. Tömegközlekedés nem nagyon létezik, van ugyan pár minibus (nekik sárga rendszámuk van, innen lehet megkülönböztetni), akik járják a vidéket, de ők se megszámozva nincsenek, se konkrét útvonaluk nincs, se menetrendjük. Ha mglátod, leinted, és ha szerencséd van, arra megy (a többi utas), amerre te. Igy elmondás alapján abban különbözik a taxitól, hogy többen utaznak benne.

A benzin egyébként nagyon olcsó, 30-35 HUF körül van litere. Kannával kellett volna jöjjek. Az autók többsége új, kis része meg nagyon öreg, középkorú járművek nincsenek. A legtöbb kocsi koszos, és ha megtörik, nem nagyon festetik újra, nem is minden esetben húzatják ki a horpadást. Viszont ha a légkondi bedöglik, már viszik is a szerelőhöz :) A főútvonalak jól karban vannak tartva, a mellékútvonalak már nem. Sőt, olyan is van, hogy a főútvonalról a bekötőút eleje hiányzik, pár kátyú alkotja (konkrétan az E/// tábor előtt is ilyen van, majd lefényképezem). AZ utcák rendkivül szemetesek. Ma is ettünk pl. jégkrémet, ott a bolt előtt, ahol megvettük (és már akkor is folyt :D ), és egyszerűen nem tudtam hova dobni a papirját. Nem volt sehol szemetes. Hacsak a földet nem tekintjük annak, mert a rendesen tele volt pakolva. Úgyhogy szemlesütve ugyan, de eldobtam a földre, többszöri kérésre, mert a többiek már nagyon indulni akartak, csak én problémáztam. De ez már másik téma :D