A Ramadan egy nagy piac Tripoliban ünnep (bár én először azt hittem, maga a piac az, de mint kiderült, csak az ünnep miatt volt ennyire felpezsdülve, vagy ilyesmi, szal jól félreértettem valamit), mi meg a piacon voltunk ma Alival (az egyik sofőr, nagyon aranyos, bár angolul nem tud) és Tolbával (Ali fia, jól beszél angolul). Előtte megvettem a kötelező E/// sütiket egy neves cukrászdában. Nem akartam Milka csokit, meg ilyeneket vinni, szal mindenféle sütikkel kell majd beérjétek, kedves kollégák. Viszont ebből kereskedelmi mennyiség lesz nálam.

Utána szétnéztünk a piacon. Vettem egy Levis utánzat farmert (10D – 1200 HUF), egy hosszabb ruhát, majd meglássátok, meg pár kisebb cuccot. Maga a piac tele volt zsúfolva, egymást taposták az emberek, tisztára, mint az utakon az autók. A kultúrális különbségeket az is jól mutatja, hogy amikor véletlenül Tolba sarkára tapostam a nagy lökdösődésben, sietve elnézést kértem, ő meg szinte pofánröhögött. Amúgy is szerencsétlennek kellett törnie az utat, mert ha én mentem elől, nem haladtunk semmit, mert én mindig próbáltam elengedni a szembejövőket, akik annyian voltak, mint az oroszok. Az árusok orditottak, hogy ez fél dinár, az egy dinár, és senki le se szarta őket, csak én, amikor telefonálni próbáltam volna. Volt egy nagyon jópofa árus is, ilyen olajbogyókat meg hasonlókat árult, és kb. úgy dobálta a zacsikat, mint Tom Cruise a Koktél c. filmben az italokat, annyi különbséggel, hogy az arab csókánál nagyon gyakran a vállán ill. a fején landolt a cucc – persze szándékosan. A mérlegre csak rádobta az árut, és már rántotta is le, de meg se nézte, hanem mondta fejből, hogy 1D, 2D, akármennyi. Megpróbáltam lefényképezni, ahogy dobál, de túl gyors volt, négyből egyszer sem sikerült, itt adtam fel. Kipróbáltam a datolyát is (no nem az aszalt datolyát, amit otthon is kapni minden közértben, hanem a nyerset), mondták is, hogy ilyet nem eszek Európában. Igazuk volt, tényleg nem visznek ilyet az EUba, mégpedig azért, mert semmi ize nincsen. De abszolút semmi. Viszont szomjas leszel tőle.

Egyelőre ennyi, majd nemsokára jön egy nagyobb poszt, talán holnap.

ui: raktam éjjeli medencés képeket. mer sokan nyigtatok...