Libiában jártam...

Időközben meglett a csomagom, még tegnap.

Tegnap vasánap volt, és mint ilyen, itt munkanap. Ezen többen meglepődtek, én meg elfelejtettem mondani, szóval igen, itt vasárnaptől csütörtökig tart a munkahét. Péntek az imanap, ilyenkor a boltok is zárva vannak.

Tehát ott voltam, hogy meló volt, rá kellett nézzek a magyarországon lévő libiai ügyekre, kedves kollégáim nagyon szerettek gondolom, hogy nekiálltam őket noszogatni. (ugye Bandi? :D) Az itteni E/// egy nagyon kicsi iroda, egy H alakú épület, kb. 20-25 irodával, mindenkinek saját kis kuckója van, igy nekem is. (Mondjuk kulcsom nincs hozzá, ma fél9re értem be, fél órát vártam, mire kinyitották. Addig is Matyi irodájában voltam.) Eltelt a nap, és beszéltem Mario-val (ő az E/// telep főgondoka/managere/akármije), hogy kéne egy sofőr, mert kimennék a reptérre leellenőrizni, megjött-e a csomag, illetve venni kéne valami kaját, plussz ha nincs meg a bőrönd, akkor némi ruhát is. Ez volt 6kor. Mondta M., hogy ok, menjek a szállásomra, és várjak ott, mindjárt keresnek telefonon. 8ig vártam, akkor megint felhivtam, mondta, hogy nem tudott sofőrt szerezni, de elvisz engem ő, csak várjak kicsit. fél óra múlva meg is jött, kimentünk a reptérre. Fél óra ügyintézés után megkaptam a bőröndöt, átnéztem, úgy tűnik, minden megvan.

Utána mentünk bevásárolni. Vettem mosóport (mosogatószer van), tésztát, édességet, sajtot, csirkéből készült löncshúst (fura ize van, de nem rossz), minden cuccot. 35D-t fizettem, az valamivel kevesebb, mint 20E, tehát kb. 5e HUF. Legalább egy hétig elég lesz a kaja. Ezenkivül vettem kuponokat az étkezőbe, az ebéd 5D, a vacsora 6D, vettem mindkettőből 5db-ot, ez volt 55D. Szóval úgy tűnik, kevesebb mint 100D-ből meg lehet úszni egy heti kajálást (talán tovább is elég lesz). Persze, ha kinn vagyok a városban, akkor ott olcsóbbak az árak, 1,5D egy gyros-szerűség, majd még kipróbálom, 3D-ért egy egész sült-fűszeres csirkét lehet venni. Kerestem Bubis Bublehet is, de nem volt :(

Ma tervezem még meglátogatni a medencét is :)

Holnap, ha minden igaz, egy frissen felkonfigolt BSC-t fogok monitorozni 8től 14ig. (Ja igen, előre is bocs mindenkitől, biztos gyakran fogalmazok úgy, hogy azt nem érti mindenki, hanem csak a kollégák, vagy csak egy bizonyos baráti köröm, ezért elnézést kérek, de nem fogok 4-5 levlistát csinálni :D ) szal holnap nyugis napom lesz.

A fürdőszobáról akartam még ma irni, lehet este fogok is, de hirtelen csak ennyi. (Ahhoz a sztorihoz kell fénykép meg hang is :D )

Szóval egyre jobban érzem magam, pláne hogy a cuccom is meglett :)
én

Nos, miután megirtam az első itteni élménybeszámolómat, eldőltem a kanapén és aludtam. Mint a bunda. Telefoncsörgésre ébredtem, Matyi keresett, hogy mennek be Tripoliba, akarok-e menni. Akartam. 4en voltunk, egy orosz srác, Gagik (Petrosayan, az E///seknek talán mondd valamit), AKram, (aki egyiptomi, ami elég jól jött, lévén ő is arab, bár az akcentus miatt nem mindig értett mindent, de azért az esetek 99%aban igen), Matyi meg én. Először mentünk enni, mint kiderült mikor odaértünk, egy halpiacra. Hát igen. Voltak pillanataim. Szerintem mindenki el tud képzelni egy arab halpiacot, na ez pont olyan volt. Ittunk valami mentolos zöldteát, kicsit túl édes volt, de amúgy nagyon finom. Ott feküdt a standokon kiteritve a sok döglött hal, a srácok kiválasztották, mit akartak enni, aztán betessékeltek egy legalább 4 csillagos étterembe, ott a halpiac kellős közepén. Volt saláta, meg magos-fűszeres kenyerek (én főleg ezeket ettem), meg kipróbáltam a humuszt is, télleg nagyon finom. Kértem almalevet. A többieknek mind kihozták már az innivalót, csak nekem nem. Aztán, vagy 15 perc elteltével nekem is. Hát ez nem az a klasszikus dobozos almalé volt, hanem (valszeg 2 db) alma pépesitve, levesitve, állagra olyan volt, mint egy turmix, megszórva valami fahéjszerű izével. Nagyon jó volt. A srácok degeszre zabálták magukat hallal, a végén kb. 40E-t fizettünk.

Utána átmentük a "plázába". Kb. a 80as évekbeli SLÁGER áruházakat kell ezalatt érteni. Viszont nagyon olcsó volt minden, pl. bőrcipők 10E-ért. (a nagy "E" eurót jelent) Szétnéztünk, láttam egy gyönyörű koránt, félig arab, félig francia volt, igy nem vettem meg, de ha látok angolul is, akkor elhozok egyet. kb. 10-11E az ára. Aztán jöttünk haza.

A közlekedés meg nagyon gáz. Esküszöm, soha többet egy rossz szót nem szólok a pesti sofőrökre. Itt a táblák és a felfestések csak disznek vannak, mint megy, ahogy akar és ahogy csak tud. Durva előzések, kikanyarodások, gyalogosok az úttesten ráérősen járkálnak, ilyenek. Egy kétsávos úton simán mennek négy sávban is. De valamennyire azért csak működik. A legtöbb autó, ha nem is törve, de húzva meg van, gyakoriak a dudálások. Viszont itt abba is marad a dolog. Ha valaki úgy érzi, őt oda be kellett volna engedniük, akkor nyom egy gyors dudát, és annyi volt. Nincs kikiabálás, ökölrázás, mutogatás, koncert. Egy gyors duda, és elrendezte magában az illető. A benzin meg... 10 eurocent litere...

Az idő meleg, még este is, kb olyan, mint amikor az ember beül egy napon hagyott autóba, nem párás. Viszont minden, és szó szerint minden épületet hűtenek. Egyáltalán nem volt kényelmetlen, hogy hosszú nadrágban voltam. Viszont az már lehet az lesz, hogyha 2-3 napig ugyanabban a polóban és alsónaciban fogok viritani...

Folyt köv holnap, az első melónap után.
én

Nos. Az előző levelem kb. hajnali kettőkor iródott, épp vártam a taxit, és nem volt semmi dolgom. Most következzék az utazás. Öveket becsatolni.

Fél négyre kértem a taxist, meg is jött, 4kor már kinn voltam a reptéren, (azt hittem, messzebb van) 5től lehetett becsekkolni, addig ácsorogtam. Csekkolásnál megbeszéltem a höggyel, hogy kell-e nekem-e, vagy nem-e kell-e nekem-e Amszterdaban felvenni a csomagot. Nem kellett. Ennek örültem, mert az 1 óra átszállás már akkor is neccesnek hatott. A csomag egyébként 14kg volt, szal még fért volna. Otthon utoljára 2kor fostam, azóta semmi.

Felszálltam a gépre, várakozunk, kiderült, egy utas elkórincált, aztán meg még forgalmas is a légtér, szal késünk kicsit, nem sokat, úgy fél órát. (Igazság szerint majdnem 8kor indultunk 7:10 helyett, de az útra másfél órát mondott a pilóta 2 helyett.) Vagyis nekem marad 1 helyett fél órám átszállni, egy általam ismeretlen, de jó nagy reptéren. Örültem. A felszállás sima volt, alig izgultam. Elég eseménytelen út volt, olvasgattam. Tényleg hamarabb érkeztünk, mint a tervezett menetidő szerinti 2 óra, csak még a kifutópályán bohóckodtunk kicsit, kacskaringóztunk az útvesztőben, ilyenek. Leszállásnál egyébként (gondolom a nyomáskülönbségtől) iszonyatosan elkezdtek fájni a füleim plussz a fejem, aztán ahogy "pattogott ki" a fülem, úgy lett egyre elviselhetőbb a dolog, földetérésnél már jól voltam, csak hallani nem sokat hallottam. Rohantam a C7es terminálból a D44be, mert onnan indult a gép tripoliba. Ha most valaki úgy gondolja, hogy C7 és D44 között ott van a C betűből a 7es utáni számok 58ig, és csak utána jönnek a D-sek, nos az jól gondolja. Sanyi, legyél rám büszke, nekem ez a táv megtétele a 12 kilós hátizsákkal felért egy maratonnal. Közben hallottam valahogy fél füllel, hogy egy utas jelentkezzen a csomagjáért, de hogy ki, meg honnan, azt nem értettem, félsüketen, rohanva. Lehet én voltam, lehet nem, ez már nem fog sztem kiderülni soha.

Odaérek a D44hez, rutinból pakolom ki a fémdetektornál a laptopot a táskából, plussz veszem le az övet, elsőre át is jutok, ám ahmed nem tudja elolvasni a vizumomat. Segitségül kéri másik ahmedet, aki már egy fokkal okosabb, és ő átenged. Felszállok a gépre, a kapitány bemondja, hogy még várunk az utolsó csomagra, mindjárt indulunk. Itt gondolok bele, hogy lehet az én csomagom az, és mégiscsak fel kellett volna vennem (bár akkor tuti nem érem el a gépet, igy is necces volt). Felszállunk, itt már rohadt álmos vagyok, és csak azért nem aludtam végig a felszállást, mert a gép azért valamennyire mégiscsak ráz a talajon. De most se tudtam ám aludni, mert az a szemét nyomás megint fájditja a fejem meg a fülem. Szerencsére sokkal kisebb mértékben, mint előbb leszálláskor, de azért nem kellemes.

Felszolgálják a kaját, egész jó, bár bébi adag. Kis krumplipüré főtt répvál, mustáros csirkével, salátának valami tésztás-kevés húsos-borsós-paprikás valami volt, egész finom, deszertnek meg valamilyen almás süti. A répa kivételével megettem mindet. Büszke is voltam magamra. Leszállunk, megint fejfájás, örülni fogok hazafele is.

Reptéren ismét megismerkedhetek az arab adminisztráció rejtett szépségeivel, 4 sorba terelnek minket, 3 arab sor, meg 1 nemarab. A 3 arab seperc alatt lemegy, a nemarab nem halad. Ekkor szétosztják 3 nemarabba, de ez se halad túl gyorsan. Csendben megjegyzem, hogy elvileg 13:40re kellett volna megérkezni, 14:00re sikerült is, elfogadható részidő. Laza egy órácskát álldogálok, mire sorrakerülök. Az itteni ahmed is nayon ráncolja a szemöldökét a vizum láttán, megy is még két ahmeddel tanácskozni. Megtanácskozzák, kapok pecsétet. Mennék tova, megállit a negyedik ahmed, nézi nagyon az útlevelet, kérdez valamit arabul, rázom a fejem, mondom inglis, ő is rázza a fejét, hogy azt meg ő nem tud. De biztos úgy érzi, hogy akkora veszélyt nem jelentek a társadalomra, mert továbbenged. Megyek felvenni a bőröndöt, megtalálom, leveszem, basszamegeznemaz. Visszarakom, nézem tovább. Aztán tovább. És még tovább. Igen, jól sejti mindenki, bőrönd az sehol. Illetve valahol mégiscsak, remélhetőleg pont Amszterdamban maradt le, mert akkor hamarosan meglesz, ha nem ott hagytuk el, akkor nemtom.
A következ apróságok voltak benne:
-összes ruhám, beleértve a csütörtökön vásárolt faszanadrágokből 2db-ot, válogatás a legjobb ingeimből, alsónadrágjaimból
-türölköző
-egyéb tisztálkodási cuccok
-telefontöltők (repülőre minek vigyem fel ugye...)
-cipő (szerencsére a szarabbat hoztam el), papucs, fürdőgatya

Faszályos. Megyek asztalt verni, ultrakicsi iroda, alig fér el benne a 3 ügyintéző meg az aktuális 3 panaszos, erre két spanyol tehén csipa mindenáron befurakszik, táskástól mindenestől, és valahogy mindig az útban vannak (mondjuk nem is lehetnének máshol, nincs azért akkora hely). Az egyetlen nyelv, amit beszélnek, a spanyol, azt meg itt nem értik. Örül mindenki. Nagy nehezen utánuk jövök, leadom a bőrönd paramétereit, kapok róla nyugtát. Adjam meg az itteni telefonszámomat. KOPP. olyan nincsen. Akkor az itteni cimemet. KOPP2. Azt meg nem tudom. Szerencsére el van mentve az egyik arab ericssonos kiscsaj telszáma, beirom azt. Megvagyok ezzel is, de már fél 4. Kimegyek a váróba.

Sofőr sehol. 1db telefonszámot tudok ugye, de az rajtam most tuti nem segit, mert egy adminisztrátor nőci, plussz a telefonom se működik itten. Egyre szebb. Bezzeg taxisok jönnek rám, mint légy a szarra. Elhajtom őket. Nem mindet sikerül. Már épp kezdenék a részleges letargiából a totál kétségbeesésbe esni, amikor megszólit Matyi. Az én hős megmentőm. A másik E///-s srác, aki kinn van. Hogy aggódott, hogy nem érkeztem még meg a táborba, pedig már mióta leszállt a gép, és úgyis erre jártak, gondolták megnézik itt vagyok-e. Szal most behoztak a táborba. A lakás elég jó, légkondi is van meg minden, egynapi kaja is. TV is. Internet nincs, de találtam egy nem védett wireless hálót, arra tuti elég, hogy emailt irjak, mindjárt menni fog a skype teszt is. Most itt vagyok. Szal nincs meg semmim lényegében, viszont minden papirom, meg van 1035 libiai dinárom, ami kb 500E-nek felel meg. Pár napig még elleszek valahogy (addig is naponta kell látogassam a repteret, hátha megjön a cucc), ha nem lesz meg, akkor kénytelen leszek nagybevásárlást tartani. Ami ugye azt fogja jelenteni, hogy nemhogy egy minimális pénzt kerestem az úttal (mert ahogy számolgattam, tényleg nem lesz több a minimálisnál,) hanem jócskán rá is fizetek.

Folyt köv.
én.

Üdv mindenkinek!

Már 2 napja kinn vagyok, de már eddig is számos levelet irtam (és igen, hosszú i betűm sose lesz), először ezeket másolom ide, tehát kis időrendi eltérés lehetséges, ez szombat hajnalban volt:

Szia Mindenki!

Ez az első levelem, még a nagy utazás előtt, amolyan teszt. Mindenkit beleirtam, akit értesiteni akarok a helyzetről, igy szülőt is, ezért megkérek minden barátomat, hogy vigyázzon a magyar nyelv ápolt használatára, amennyiben válaszolnátok, tehát kerüljük a fasz, pina és hasonlók használatát. :) A párokból általában csak az egyikük kap mailt, kéretik ezen nem fennakadni. Azon még nem gondolkoztam, mennyire várok tőletek válaszokat, tekintve, hogy rohadt sokan vagytok, szal lehetőség szerint ne spammeljük tele mindenki postafiókját. Persze 1-2 válasz és/vagy közérdekű kérdés simán jöhet.

A kinnlévő kollégámmal már beszélgettem, a szálláson nem lesz net, csak a cégnél, szóval valószinű a szálláson fogom megirni a dolgokat, és munka közben elküldöm. Legjobb esetben 2-3 naponta, legrosszabb esetben heti beszámolót kaptok.

Jelenleg még van 2 órám a taxi megérkezéséig, teljesen össze vagyok pakolva, bár nagyon üresnek tűnik a bőrönd, mondjuk eléggé bazinagy, a listáról minden be van rakva (kivéve a kaja, amit tuti a hűtőben fogok felejteni). A WCt már pöttyösre fostam, kb. még annyi feladatom van, hogy lefürödjek. Amszterdamban fogok átszállni, lesz rá egy órám, ettől a résztől parázok a legjobban. Ha ezen túl leszek, nyugodt szivvel fogok infarktust kapni a tenger felett.

Hirtelen ennyi, a többi beszámoló hosszabb és reményeim szerint viccesebb lesz.
én/szepi/maci/kiffickó/gábor - kinek mi vagyok