Az elmúlt két napban cirka 30 órát dolgoztam (mármint összesen, nem naponta), amiből 20 óra az csak olyan „ülünk a gép előt bambán, és várjuk, hogy hiba legye” (persze jobban mondva nem szerettük volna, hogy az legyen, de akkor is ott kellett csücsülni). Aztán mikor tegnap hullafáradtan hazaértem, azt kellett észervennem, hogy a kérésemmel ellentétben kitakaritottak nálam.

Nemtom, ki hogy van bele, de én nem szivesen engedek be ismeretlent (sőt, még csak ismerősök közül sem bárkit) a magánszférámba. Ezért nem is lesz soha bejárónőm. Egyrészt senkinek nem akarom mutatni és/vagy elszámolni azzal, hogy mikor mekkora kupiban élek, másrészt meg kipufugónyomos alsónadrágjaim csak rám tartoznak, no meg arra a nőre, akivel megosztonom az életem (jelenleg ez ugyan a hugom, de arra kérek mindenkit, ebből semmilyen elhamarkodott következtetést ne vonjon le. Köszönöm). Meg szépen rendszerezve ott voltak a „boldog zsepik” is, amik aztán pláne csak rám tartoznak. (Ezt a kifejezést egy béna romantikus komédiából szedtem, ami arról szólt, hogy egy srácot kidobott a nője, és próbálja elfejteni, maga alatt van, sokat sir, meg ilyenek. Aztán az egyik haverja meglátogatja, és tele lakás PZSvel, és megkérdi: „Ezek most szomorú zsepik, vagy boldog zsepik?” Ezen kivül még 1 jó poén volt a filmben, de azt most nem sütöm el)

Meg azért se szeretem, mert más nem tudhassa, hogy számomra mi érték, mi szemét. Az a része, hogy elmosogattak, meg kivitték a szemetet, meg eltörölgettek, az tetszett. (Mondjuk az nem, hogy amikor hajnali 5kor beestem az ajtón, fullra volt járatva a légkondi, mert elfelejtették kikapcsolni és majd megfagytam. Egyébként vagy a meleghez kezdek hozzászokni, vagy valami más az oka, de egyre jobban zavar a légkondi. Itthon esténként már csak 30 fokon szoktam járatni, azt is csak a légkeverés miatt, napközben meg 24-26 fokon. Mindenki más 18on, és meg vannak halva a melegben. Na mindegy.)

Szóval a negativumok: kidobták a frankó zacskóimat, amiket felhalmozok. Hugom asszem tudna mesélni a zacsimániámról. Mert ugye az ember sose tudhatja, mire lehet jó egy zacsi (pl szemét tárolására, mert szemeteszsákokat azt nem nagyon hagynak itt). De még az otthonról hozott, extraerős fülű Matches nagyzacskómat is. Ezért kicsit pipa voltam. Azonkivül a ruháimat két kupacban tartom, az egyik a már kimosott, de még ki nem vasalt (persze sose lesz kivasalva, de azért kell oda a „még” szó), tehát hordható; a másik pedig a már használt, és kimosandó kupac. Külső szemlélő ezt simán összekeverheti, mint ahogy meg is tették, mindkét kupacot szépen összehajtogatták. A szennyestartó zacsim is ugrott, itt emliteném meg. Hiába, itt is vannak primitiv emberek. Kidobták ezen kivül az egéralátétemet, ami valóban nem volt csúcsformában, de azért én szerettem, meg használtam volna még egy ideig. Bezzeg kivasalni nem vasaltak volna ki. Mondjuk azon azért röhögtem volna, ha a szennyest is kivasalják, de igy nem ment az őszinte mosoly.

Szóval nem jó ez igy, na. Megyek úszni, meg napozni.